Különleges győzelmet sikerült szerezni a Green Bay Packers ellen, hiszen Londonban tudtunk nyerni és a blog szerkesztősége is élőben tekintette meg az összecsapást. Következzen a rendhagyó összefoglaló.

Nagyon féltünk a mérkőzéstől, hiszen egy nagy vereség is benne volt a levegőben és még ha számítunk rá, akkor is rossz érzés egy ilyet élőben átélni. Ennek megfelelően a Packers-ről szólt az első félidő, a második játékrészben azonban lenulláztuk Aaron Rodgers-t és a társait. Mindenki 100 százalékot nyújtott, a folyamatosan érkező sérülések sem okoztak visszaesést.

Ahogy a múlt héten, úgy most is megemelhetjük a kalapunkat Daniel Jones előtt, hiszen ismét megmutatta, hogy a liga legszívósabb játékosai között van a helye. Valószínűleg nem volt tökéletes állapotban a bokája, de végigjátszotta a mérkőzést és a második félidőben már a földön is hasznos yardokat hozott. Valódi vezérként volt jelen a pályán. Félő volt, hogy Saquon Barkley-t is elveszítjük a vállsérülése után, de visszatért és futott egy touchdownt. Nem ez volt a legemlékezetesebb mérkőzése, de láthattunk tőle egy 40 yardos futást (és egy 41 yardos elkapást is), a Packers védelme pedig nem nyelt be idén a földön ennél hosszabb play-t.

A kezdő futónkat jól helyettesítette Matt Breida és Gary Brightwell, utóbbi egy TD-t is szerzett. Négy elkapónk is hiányzott és végre a legjobbkor lépett elő Darius Slayton, aki végig veszélyes célpontnak bizonyult. Évekig próbálkoztunk az Evan Engram futásokkal, erre most jött Daniel Bellinger és beszaladt az end zone-ba. Előttünk történt a történelmi esemény, vonyítottam. Biztosan hallottátok már Lotus és a meg nem érkező mezének a sztoriját, de ha nem, akkor majd visszatérünk még rá.

Meghozta a kreativitást Mike Kafka munkája, aki a lehető legváltozatosabb felállásokkal nehezíti meg a védelmek dolgát és a trükkös játékokat is okosan alkalmazta. Nagyon remélem, hogy sikerül újjáépíteni a támadófalat és megerősíteni a skill pozíciókat is, hiszen szép dolgokra lehet képes az offensive coordinatorunk.

A védelemnek sem volt egyszerű dolga, hiszen Azeez Ojulari és Leonard Williams is hiányzott (a mérkőzés során pedig D.J. Davidson dőlt ki). Ismét előlépett Dexter Lawrence, ő már 3 sacknél jár és egészen elképesztő dolgokat látunk tőle idén. A passzsiettetőinkre sem lehetett panasz, hiába várat még magára Kayvon Thibodeaux első sackje, két labdát is leütött az újoncunk és többször is odaért Aaron Rodgers-hez, ráadásul egy vagy két holding büntetést is bedobhattak volna az ellenfelére.

A mérkőzést lezáró játéknál Oshane Ximines-nek összejött ez a bravúr és csoda, hogy lábon kihordta az ütközést Rodgers. Nagy erősítést jelentett Jaylon Smith visszahozatala, aki magasan a legjobb linebackerünk. A szezon előtt nagyon féltünk a secondary-től, a cornerback sor lyukasnak nézett ki, a mérkőzést pedig a Nick McCloud-Justin Layne párossal sikerült befejezni. Gyenge WR sora van a Packers-nek, de azért így is le a kalappal a játékosaink előtt.

Hosszú ideig a mérkőzés hatása alatt leszünk, hiszen abszolút meglepetésgyőzelmet arattunk és nem is minden nap jutunk el egy NFL mérkőzésre. A keret megerősítésére nem volt lehetőség az offseasonban, az edzői stáb azonban teljesen más minőséget képvisel az elmúlt évek szakemberei után. Mostanában mi voltunk az a csapat, akiket megvertek az oldalvonal mellett, idén pedig átkerültünk a napos oldalra. Egy ilyen király hétvége után nehezen tudok okos dolgokat írni, azonban olyan érzésem van most, hogy elindultunk a jó irányba és ugyan biztosan lesznek gyengébb pillanataink is idén, de végre élvezet nézni ezt a csapatot.

Forrás:

Magyar New York Giants Blog

giantsfootball.blog.hu

Fotó: northjersey.com