2016 után végre ismét sikerült nyerni a nyitányon egy fordulatokkal teli, küzdelmes mérkőzésen. A négy negyed alatt több arcát is megmutatta a csapatunk és hiába állt jobb erőkből a Titans, az egyéni hibáknak, a szívnek és az utolsó másodpercben a szerencsének köszönhetően minimális különbséggel sikerült nyerni. Következzenek az egyéni teljesítmények.

Ha el kellene valakinek magyarázni, hogy ki is az a Daniel Jones, akkor talán ezt a felvételt lehetne megmutatni. Folyamatosan az arcában voltak a védők, így a játékok nagy részében a rövid passzokra kellett támaszkodnia, azonban egy-egy hosszú átadást is megoldott. A sackek során bemutatott egy fumble-t, amely természetesen az ellenfélnél kötött ki, a red zone-ban bemutatott interceptionnél pedig végig Saquon Barkley irányába nézett, így könnyen olvasható volt a szándéka. Ez a két hiba nagyon csúnyán belerondított a teljesítményébe és hiába tűnik látszólag jónak a statisztikája, nem lehettünk elégedettek vele. Ha már Barkley, akkor ő volt a meccs sztárja és egyértelműen kijelenthető, hogy visszatért. 164 futott yarddal zárt és ugyan egyszer az ő kezéből is kiütötték a játékszert, de akkor nekünk volt szerencsénk. Láthattuk az extrém sebességét és ha arra volt szükség, akkor erőből oldotta meg a szituációt.

A szezonnyitó podcastben elmondtam, hogy megérdemelne végre a futónk egy olyan szezont, mint amilyen a 2018-as volt és nagyon remélem, hogy végre elkerülik őt a sérülések. Az elkapókkal kapcsolatban számos kérdésem lenne az edzői stáb irányába. Nem tudom felfogni hogyan lehet Darius Slayton előtt David Sills a depth charton, totál észrevehetetlen volt a fiatal WR-ünk. Ugyanúgy meglepően kevés snap jutott Kadarius Toney-nak, viszont ezalatt is megmutatta, hogy mennyire agilis. Látszólag nem tűnt sérültnek és arról sem tudok, hogy fegyelmezési szándékkal jegelték volna, de ennél több lehetőséget kell adni neki, hiszen bármilyen szituációból nagy dolgokat tud kihozni. Kenny Golladay továbbra is rendszeridegen, Wan’Dale Robinson pedig elég hamar térdsérülést szenvedett, ami nagyon rossz hír. Richie James és Sterling Shepard lépett elő, James volt Jones elsődleges célpontja, Shepard pedig egy 60 yard feletti TD-vel ünnepelte meg a visszatérését. Ritkán látni tőle ilyen hosszú játékot, de a gyönyörű play design segítette ebben. Nehéz feladatot kapott a támadófal, hiszen kiváló játékosokat találunk a Titans védőfalában és ki is jött a minőségi különbség. Elsősorban az O line belső részein akadt probléma, Shane Lemieux sérülése miatt Ben Bredeson és Josh Ezeudu is lehetőséget kapott bal oldali guardként, de ha így folytatódik, akkor gyarapodni fog ez a lista… A falról nem akarok most részletes ítéletet mondani, ahhoz előbb végignézném az all-22 felvételt. Pozitívumként annyit, hogy több alkalommal is jól működött a futásblokkolás, ami számos szép pillanatokat ígérhet idén.

A védelemből nagyon hiányzott Azeez Ojulari és Kayvon Thibodeaux, nélkülük halott a pass rush. Derrick Henry jelenléte sem segítette a hatékonyságot, akit ilyen kaliberű játékosokkal ennél jobban szerintem nem lehet megállítani. Kicsit halványabb volt a Leonard Williams-Dexter Lawrence páros a vártnál, de ahogy a támadófalnál említettem ebbe a témakörbe is belemerülnék még jobban. Blake Martinez elküldése után a liga egyik legrosszabb linebacker sora lett a miénk, a játékosaink számos alkalommal csak nyomozták a labdát. A futás ellen sikerült helytállni, de a running backek és a tight endek őrzésével komoly bajok lesznek. A blitz-ek sajnos nem ültek, rendre blokkolni tudták az irányító felé rohanó játékosainkat, ez pedig komoly gondokat okozott a szintén nem túl acélos secondary-nek. Kifejezetten csalódott voltam Darnay Holmes játékát illetően, hiszen erős edzőtábor után érkezett meg az alapszakaszba, de rendre egy vagy két lépéssel lemaradt az emberéről és több csúnya sárga zászlót is begyűjtött. Látszott a defensive backeken, hogy új az edzői stáb és azért azt se feledjük, hogy távozott James Bradberry, Logan Ryan és Jabrill Peppers is és szerintem mindannyiukról elmondható, hogy komoly szerepet kapnának ebben a védelemben. Be kell látnunk, hogy itt azért nem all-pro játékosok küzdenek egymás ellen a játékidőért és ne feledjük, hogy az első félidőben azért meccsben tartotta a védelem a csapatot, hiszen nagyobb különbséggel is elhúzhatott volna a Titans.

Nagyon rossz irányba mozdult el a special team, akik már az előszezonban súlyos yardokat engedélyeztek az ellenfél visszahordóinak, ráadásul egy elhibázott snapet is láttunk. Ami pozitívum, hogy Richie James returnjeiben van potenciál.

A végére hagytam a mérkőzés talán legjobb hívását, amikor úgy döntött Brian Daboll, hogy 20-19-nél megpróbálkozunk a 2 pontos kísérlettel és sikerrel jártunk. Nem minden esetben ez a jó döntés, de az elmúlt öt szezonnyitót elveszítettük, egyértelmű, hogy egy újjáépítés alatt álló csapattal kell vitézkednie a vezetőedzőnknek, így kiváló belépő volt ez tőle. Szerintem sokatokra eddig is pozitív benyomást tett Daboll, de most a tökösségével a teljes szurkolói bázist maga mögé állította. A győztes mentalitás megtalálása lesz az idei év egyik legfontosabb célja, ez pedig az ilyen hívások után fog visszatérni. Valószínűleg más célokért fog küzdeni a Titans és látszott, hogy jobb erőkből áll a keretük, de mindkét oldalon láttunk egyéni hibákat és a végén most nekünk jött ki jobban a lépés. A negatívumokkal majd foglalkozom később, most örüljünk a sikernek, hiszen a győzelmet nem kell sem megmagyarázni sem szégyenkezni miatta és azt se feledjük, hogy az elmúlt években akár sokkal rosszabbul is alakulhatott volna ez a mérkőzés.

Forrás:

Magyar New York Giants Blog

giantsfootball.blog.hu