Alaposan kiörömködtük magunkat a Saints elleni győzelem után, hiszen 1993 után először sikerült New Orleans-ban nyerni, ráadásul 11 pontos hátrányt ledolgozva, hosszabbítás után jött össze a siker. Vajon egyszeri csoda volt vagy végre jobban fogunk figyelni a végjátékoknál?

Nem lesz egyszerű dolga a játékosainknak, de saját maguk alatt vágták a fát, hiszen a Washington ellen Darius Slayton, az Atlanta ellen pedig Adoree Jackson zárhatta volna le a mérkőzést, a csúnya hibák azonban elősegítették a vereségeket. Mi is 3-1-gyel állhatnánk, mint a Cowboys, akik a nyitányon 2 pontos vereséget szenvedtek a bajnoktól, aztán szoros győzelmet arattak Los Angeles-ben a Chargers ellen, alaposan helybenhagyták az Eagles-t, vasárnap pedig a Panthers-t verték meg úgy, hogy 22 ponttal is vezettek. Egyértelmű, hogy nem mi leszünk a mérkőzés esélyesei, azonban ha nem az a célunk, hogy a top 10-ben draftoljunk, akkor a bravúrokra is szükség lesz.

Egyértelmű, hogy a védelemnek kell a leginkább javulnia, hiszen egy erős támadóegységgel kell farkasszemet néznünk. A tavalyinál is gyengébb a pass rush, nem olyan domináns Leonard Williams mint egy éve, a széleken pedig harmatgyenge a Lorenzo Carter-Oshane Ximines páros. Ugyan láttunk szép jeleneteket az újonc Azeez Ojularitól, de ő egyedül édeskevés. További probléma, hogy a secondary sem villog, hiszen több nagy játékot is engedett már James Bradberry, Jabrill Peppers pedig nagyon nem találja a helyét.

Ugyan a Chargers ellen nem volt TD-je Dak Prescottnak, de ezeken kívül 3, 3, illetve 4 touchdown átadással zárt, szóval résen kell lennünk. Nehezíti a helyzetet, hogy futni is tudnak Dallas-ban, a liga egyik legjobb párosát alkotja a Zeke Elliott-Tony Pollard kettős. Vasárnap majdnem naggyá tettük Taysom Hillt, aki hármasával rázta le magáról a védőket és Joe Judge is kijelentette már, hogy kiemelt hangsúlyt fektet az edzéseken a szerelésekre. Halvány reményként a labdaszerzésekben talán bízhatunk. Tavaly 6 fumble-t is bemutatott Elliott, amelyek után 5 alkalommal az ellenfélnél kötött ki a labda, idén pedig Prescott hagyta már el négyszer a játékszert, igaz ez csak egyszer jelentett labdavesztést is.

A támadóinknál egyértelműen nyitva kell hagyni a playbookot. A győzelmünk bebizonyította, hogy akkor tud igazán sikeres lenni Daniel Jones, ha engedik neki a hosszú passzokat. Idén az eddigi 11 mély átadásaiból ötöt értékesített az irányítónk, amelyekből 219 yardot és 3 TD-t szerzett. Miről beszélünk? Persze az is szerepet játszik ebben, hogy a védelmek a rövid játékokra készülnek inkább (tipikus példája ennek a Barkley touchdown, amikor egészen egyszerűen megállt a cornerback). Ami a mi malmunkra hajthatja a vizet, hogy a Cowboys védők még nálunk is kevesebbszer, egészen pontosan 7 alkalommal vitték a földre az ellenfél irányítóit, DeMarcus Lawrence pedig IR-en van. A passzblokkolás terén lényegesen jobban szerepel a vártnál a támadófalunk és ugyan számíthatunk kellemetlen meglepetésre (elsősorban Micah Parsons-ra gondolok itt), de amennyiben nyerni szeretnénk, úgy folytatnia kell az O line-nak az elmúlt két héten látott játékukat.

Ahogy beleszaladtam a kommentekbe az derült ki, hogy a szurkolók újra a csapat mellett vannak, de könnyen visszaállhat az első hetekben tapasztalt hangulat. Nagyon remélem, hogy észbe kap végre Jason Garrett és hagyja az irányítóját játszani, a védelem pedig a tavalyi szezon második felében tapasztalt formához tér vissza. Mostanában veszíteni járunk Dallas-ba és nem is mi vagyunk az esélyesek, de bőven van még törleszteni való a közönség felé és kevés jobb alkalom van erre egy csoportmeccsnél.

Forrás:

Magyar New York Giants Blog

giantsfootball.blog.hu