Viszonylag sima Broncos győzelem a Giants ellen

Viszonylag sima Broncos győzelem a Giants ellen

Beigazolódtak a baljós érzéseink a szezonkezdetre, hiszen sima vereséget szenvedtünk hazai pályán a Denver Broncos ellen. A támadóink, a védőink és az edzői stábunk is totálisan leszerepelt a nyitányon és a tavalyi év hibái újra megismétlődtek.

Hatástalanul mozgott az offense, az irreleváns utolsó másodperces touchdownon kívül csak a második negyedben sikerült pontot szerezni. A szokásos konzervatív és unalmas stílusát hozta Jason Garrett, amelyet hatástalanítani tudott a Broncos védelme. Főleg a harmadik downos passzjátékoktól fordult fel az ember gyomra, amelyek nemcsak túl rövidek voltak, de esélyt sem adtak az elkapás utáni yardok megszerzésére. Daniel Jones is szeretne az újságok címlapjára kerülni, egy újabb buta fumble-vel nevezett erre. Kellően jó karja van ahhoz, hogy kezdő legyen az NFL-ben, azonban a legszebb drive-ban is bármikor jöhet tőle egy interception. Ezen kívül továbbra is túlságosan leragad az első célpontjánál, így a védelem is olvasni tudja a játékát.

Ameddig nem tud ezen javítani, addig újra és újra jönni fognak az idióta labdaeladások. Rettegtünk a támadófaltól, amely felemás teljesítményt nyújtott. A futásokat nem nagyon tudták támogatni és gondban lehetünk a jobb oldalon is. Vészmegoldásnak sem megfelelő már Nate Solder, Matt Peart pedig úgy elaludt a hajrában az egyik snapnél, hogy az ilyen hibát még középiskolában sem bocsátanák meg. Ha valakit ki kell emelni, akkor az Sterling Shepard, aki gyönyörű touchdownt szerzett, ráadásul az 100 yardos határt is átlépte. Kenny Golladay is mutatott némi ízelítőt a nagy játékaiból, több esetben is a védővel a nyakán húzta le a játékszert. Messze van még a csúcsformától Saquon Barkley, de legalább egészséges maradt.

Ugyan számítottam arra, hogy a passzjáték ellen gondban lehet néha a védelmünk, de az engem is meglepett, hogy nem tudtunk mit kezdeni Teddy Bridgewater ellen. Egymás után több hosszú drive-ot is engedtünk, a harmadik downos szituációkat pedig rendre elhibáztuk. Kétszer is megvillant Leonard Williams, de a védőfalban a társai nem voltak partnerek a jó játékban. Azért az újonc Azeez Ojularinak összejött egy sack, de még egyszer levihette volna Bridgewatert a földre, illetve bemutatott egy buta negyedik negyedes szabálytalanságot is. Még így is magasan ő volt a legaktívabb passzsiettetőnk, Lorenzo Carter láthatatlanul mozgott.

A coverage-ban sem volt jobb a helyzet, továbbra sem tudják a játékosaink őrizni a tight endeket. Különösen Jabrill Peppers-nél volt szembetűnő ez a hiányosság, akiből könnyedén hülyét csinált Noah Fant. Legalább Logan Ryan megvillant, hiszen az end zone-unk közelében erőszakolt ki egy bravúros fumble-t, kár, hogy semmire sem mentünk vele. Sajnos nem jöttek be Patrick Graham számításai és édes bosszút állt rajtunk Pat Shurmur, akinek nem volt egy nehéz délutánja. Joe Judge sem könnyítette meg a játékosok dolgát, az egyik engedett TD után bedobta a piros zászlót, ami automatikusan egy időkérés elveszítését jelentette, hiszen ezeket a szituációkat alapból visszanézik…

Lehetősége lett volna a csapatnak, hogy visszahozza a szurkolók bizalmát, de a kilátogatók nagy része a lefújást sem várta meg. Semmit sem sikerült fejlődni 2020-hoz képest, ugyanazok a hiányosságok köszöntek vissza, mint egy éve. Az edzőink megkérdőjelezhető döntéseket hoztak, Jones-ban bármikor benne volt egy labdaeladás, a támadófal inkonzisztensen szerepelt, a pass rush nem létezett és több buta szabálytalanságot is láthattunk. Közhely, hogy egy mérkőzés után még nem szabad temetni a csapatot, de a sorozatos rossz kezdés bizalmatlanná teszi a szurkolói bázist. Nyomás alatt leszünk, hiszen két olyan mérkőzés következik, amelyeket be kell húznunk, hiszen utána nehezedik a sorsolásunk és ha ez nem sikerül, akkor október végére megpecsételődhet a sorsunk.

Forrás:

Magyar New York Giants Blog

giantsfootball.blog.hu

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .