A fizetési plafon hatása a szabadügynökpiacra

A fizetési plafon hatása a szabadügynökpiacra

Természetesen az NFL-t is komolyan befolyásolta az egész világon egy éve tomboló vírushelyzet. Mérkőzés ugyan nem maradt el, de több csapat kulcsjátékosa is kihagyott egy-egy mérkőzést, ráadásul csak nagyon limitált számban lehettek jelen a szurkolók. Ennek komoly pénzügyi vonzata is lett, amely azt eredményezi, hogy csökkenni fog a fizetésekre elkölthető összeg. Vajon mi lesz ennek az eredménye?

Mindenki ahhoz szokott hozzá, hogy évente kb. 10 millió dollárral növekszik a salary cap. Az elmúlt időszak pontos számai 2015 óta, zárójelben a növekedés mértéke:

  • 2020: 198,2 (5,3%)
  • 2019: 188,2 (6,2%)
  • 2018: 177,2 (6%)
  • 2017: 167 (7,6%)
  • 2016: 155,2 (8,3%)
  • 2015: 143,2

A korábbi hírek arról szóltak, hogy kb. 175 millió dollár lesz a plafon, a legutóbbi hiteles információ azonban az, hogy ez az összeg semmiképpen sem lesz kisebb 180 milliónál. Időben tehát visszamegyünk 2018 és 2019 közé. Érvágás lesz ez a csapatoknak és a játékosoknak egyaránt. A várt majdnem 10 milliós emelkedés helyett majdnem 20 milliós csökkenés.

A legtöbb esetben úgy kötik a szerződéseket a klubok, hogy azok folyamatosan emelkedjenek. Ennek az egyik oka, hogy 6-7%-kal növekvő cap hit esetén végig kb. azonos nagyságú szeletet fog birtokolni az adott játékos a képzeletbeli tortából. Szinte mindig látunk olyan top fizetést, amelytől elsőre kiesik a szemünk, ezt pedig valahogy ki kell gazdálkodni és bevett szokás, hogy az első évben a lehető legkisebb zsét adják oda a játékosnak. Persze sokszor szar kerül a palacsintába és nem egyszer idő előtt felbontják a 4 vagy 5 éves szerződéseket. A garantált tartalom mindenképp kifizetésre kerül, azonban a base salary-n spórolni tudnak néhány milliót a franchise-ok.

Hogyan is működik ez a gyakorlatban? Az egyszerűség kedvéért most ne menjünk bele a mindenféle workout és opciós bónuszba, marad a signing bonus és a base salary. Gipsz Jakab aláír egy 5 évre szóló 50 millió dolláros szerződést, amelyből 25 millió garantált. A következő elosztásban állapodtak meg (signing bonus, base salary, cap hit):

  • 1. év: 5 000 000, 2 500 000, 7 500 000
  • 2. év: 5 000 000, 3 500 000, 8 500 000
  • 3. év: 5 000 000, 4 500 000, 9 500 000
  • 4. év: 5 000 000, 6 000 000, 11 000 000
  • 5. év: 5 000 000, 8 500 000, 13 500 000

Az öregedő főhősünk nem úgy teljesített a szerződése negyedik évében ahogy azt várták volna tőle, így úgy dönt a csapat, hogy megválik tőle. Ekkor a következő szezonban csak az 5 millió dollárral fogja terhelni a játékos a capet, 8,5-t spórolni tud rajta a csapat. Egyenletes elosztás mellett ez az összeg 5 millió lenne. A mostani szezonban vélhetően még inkább a backloaded megállapodások lesznek előtérben.

Talán még érdekesebb a játékosok és az ügynökök helyzete. Az Arizona Cardinals futója, Chase Edmonds bedobott egy olyat, hogy a véleménye szerint számos játékos egy éves szerződést fog aláírni, mert valószínűleg nem kapják majd meg azt a pénzt, amelyet előzetesen várhatnak. Biztosan lesz ilyen, de nem hiszem, hogy ez lesz a tömeges jelenség. Ne feledjük, hogy a játékosok utálják a franchise taget, hiszen számos rossz dolog történhet velük egy év alatt. Miért játszanák be azt, hogy kicsivel kisebb összegért aláírnak valahová azért, hogy majd jövőre robbantsanak?

Ezen kívül úgy gondolom, hogy a csökkentett összeg ellenére is olyan ajánlattal tudnak majd előállni a csapatok, amelyek megfelelőek lesznek a játékosoknak. Már tavaly is sejteni véltük a jelenlegi helyzetet és bizony született pár rekordösszegű kontraktus és most is már arról pletykálnak, hogy az elkapók között Davante Adams lehet az új rekorder.

Szerintetek mi lesz az idei trend?

Forrás:

Magyar New York Giants Blog

giantsfootball.blog.hu

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .