Mire lehetnek képesek a Giants elkapói?

Mire lehetnek képesek a Giants elkapói?

Gyakorlatilag alig volt olyan posztunk, ahová ne fért volna el az erősítés, egyedül irányítóra, futóra és belső falemberre nem volt komoly szükségünk. 6-7 éve rossz a támadófalunk, pass rush-unk nincs, linebackereink soha nem is voltak, a secondary pedig az ellenfél 12. embereként tevékenykedett.

Felemás a helyzet az elkapóinkkal, hiszen a sérülései ellenére is korrekt WR-nek számít Sterling Shepard, jelenleg stealnek mondható Darius Slayton és Golden Tate is még mindig képes egy-egy nagy játékra. Ha hozzátesszük, hogy Evan Engram az egyik legatletikusabb tight end a ligában, Saquon Barkley pedig az elkapások tekintetében is top running back, akkor különösen jó a helyzet.

Aztán elkezdtem kigyűjteni a statisztikákat és a következővel találtam magam szembe:

Az első szám az adott csapat top 3 elkapójának 2019-es yardmennyiségét, a zárójeles összeg pedig a top 3 játékosét mutatja:

  1. TB: 3135 (3135)
  2. DAL: 3124 (3124)
  3. LAR: 2878 (3029)
  4. ATL: 2706 (3047)
  5. DET: 2647 (2647)
  6. JAX: 2443 (2443)
  7. HOU: 2396 (2396)
  8. SEA: 2383 (2383)
  9. CLE: 2382 (2494)
  10. NO: 2380 (2963)
  11. LAC: 2256 (3193)
  12. CHI: 2156 (2259)
  13. CIN: 2150 (2150)
  14. CAR: 2098 (2807)
  15. BUF: 2092 (2226)
  16. KC: 2071 (2762)
  17. MIA: 2046 (2200)
  18. NYJ: 2045 (2073)
  19. NE: 2034 (2282)
  20. TEN: 2026 (2091)
  21. PIT: 1967 (1967)
  22. GB: 1926 (1948)
  23. ARI: 1872 (1883)
  24. SF: 1857 (2724)
  25. MIN: 1842 (2067)
  26. NYG: 1722 (1722)
  27. DEN: 1627 (1971)
  28. WAS: 1594 (1662)
  29. LVR: 1478 (2401)
  30. IND: 1385 (1556)
  31. BAL: 1194 (1785)
  32. PHI: 1107 (2032)

A 26., illetve a 29. hely jutott nekünk, ami elég szerény egy olyan csapatrésztől, amelyet nem is értékeltünk rosszra. Vizsgáljuk is meg egyesével a játékosainkat:

Darius Slayton volt a legjobb 740 yarddal, ami bombameglepetésnek bizonyult, hiszen senki sem vár ilyen bemutatkozást egy 5. körös választottól. Már az első edzéseken megtalálta az összhangot Daniel Jones-szal, ami miatt különösen izgatottak lehetünk a jövőbeni teljesítményét illetően. Természetesen benne van a legnagyobb potenciál, jó eséllyel 1000 yardos játékossá válhat 2020-ban. Még ennél is sikeresebb lehetett volna, ha nem hagyja ki az első két mérkőzést a combhajlító izmának a sérülése miatt.

Az a Golden Tate követte őt a listán 676 elkapott yarddal, aki 4 összecsapást eltiltás, egyet pedig sérülés miatt hagyott ki. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az egyik legtartósabb játékos a ligában, hiszen 2011 és 2017 között mindössze egy alkalommal hiányzott. Ha felszorozzuk a teljesítményét látjuk, hogy alulról ostromolta volna az 1000 yardot. Már 31 éves, de szerintem nem fog lényegesen visszaesni idén sem, lehet még egy vagy két erős éve.

Nem biztos, hogy hasonlóan optimisták lehetünk Sterling Sheparddal kapcsolatban, akit két agyrázkódás is gyötört 2019-ben (ennek ellenére azért egy elég nagy fizetéssel leigazoltam a GM játékban ahol játszom…). Közhely, hogy mindenki egy nagy sérülésre van a visszavonulástól, de nála ez fokozottan igaz lehet. Reméljük azért nem kell ilyentől tartani és végre 16 héten át egészséges marad. 10 mérkőzés jutott neki 2019-ben, amelyeken 576 yardot mutatott fel. A sorminta alapján most egy teljes szezont kell majd futnia, de azért készüljünk fel, hogy évekkel később ráragasztjuk a „mi lett volna, ha…” jelzőt. Csapatunk egyik legszerethetőbb játékosa, így nagyon remélem, hogy lesz végre egy olyan szezonja, amikor minden klappol.

Persze nemcsak a WR-ek képesek elkapni a labdát, gondoljunk csak Travis Kelce-re és George Kittle-re, akik gyakorlatilag az irányítójuk első számú célpontjaik. Erre vélhetően már nem lesz képes Evan Engram, aki könnyen ígéret maradhat. Jól mutatkozott be a ligában, de kezdetben az elejtett labdáival volt problémája, majd a sérülések húzták keresztbe a számításait és azt se feledjük, hogy jóval konzisztensebbnek kell lennie, hiszen képes negyedekre eltűnni. Persze ez az előző rendszerek hibája is lehetett, de erre majd idén választ kapunk. Szóba került, hogy esetleg elcseréljük, de jelenleg nem tartom ezt túl valószínűnek. Egyrészt a vírushelyzet miatt most a kivárásra játszanak a csapatok, másrészt megkapta az ötödik éves opcióját, így úgy gondolom, hogy számolunk vele. A hozzáállásával sosem volt baj és azért közel sem ő a leggyengébb játékosunk a keretben, csak bosszantó, hogy nem sikerült (még) kimaxolni a benne rejlő potenciált.

Már 2018-ban is Saquon Barkley köré építettük az offense-t, akinek 91 elkapása volt, ezzel pedig az első helyen zárt csapaton belül. Apró szépséghiba, hogy ezt elég kis átlaggal abszolválta, de ez inkább Pat Shurmur hibája. Nem akarom feltépni a sebeket, de biztosan emlékszik még mindenki a 2018-as Cowboys elleni idegenbeli mérkőzésünkre, amikor 14 alkalommal szelídítette meg Barkley a felé repülő átadásokat. Ha maradunk a passzjátéknál, akkor sokkal komplexebb útvonalak futására is alkalmas lehet az RB, remélhetőleg nem csak a screen- és a swing play-ekre fogja kárhoztatni őt Jason Garrett. Ha egészséges marad a korábbi 1/2-es választottunk, akkor szinte garantált az 1800-2000 scrimmage yard. Utána pedig nyithatjuk a pénztárcát.

Ugyan nem mutatnak meg mindent a számok, de ha azokból indulunk ki, akkor egyértelműen elfért volna az erősítés. Senki sem tudta egyértelműen pótolni az OBJ által hátrahagyott űrt és hiányzott egy go to guy a keretből. Az elmúlt két évben számos alkalommal bíráltam a vezetésünket, hiszen nem sikerült előrelépni és továbbra is a liga legrosszabb csapatai között tanyáztunk, de most érzem először, hogy valóban jó irányba indultunk el. Számottevő erősítést kapott a szabadügynök piacon és a drafton a támadófal, a linebacker sor és a secondary, de így is találunk lyukakat, hiszen a pass rusher állományt nem sikerült felturbózni, ráadásul DeAndre Baker balhéja miatt a cornerback sorban is újabb kérdések adódtak (és hát a tavalyi első körösünk teljesítménye sem volt épp kielégítő). Ha valóban csak egy game changer elkapóra lenne szükségünk és nem vérezne több sebből ez a keret, akkor azt írnám, hogy érdemes lett volna rárepülni egy WR-re, de a jelenlegi helyzetben szerintem totál elfogadható, hogy nem jött az erősítés.

Kicsit 2009-re hasonlít nekem ez a névsor. Akkor első körös újoncként érkezett Hakeem Nicks, egy rookie pedig mindig lutri. Korrekt szezonon volt túl Steve Smith, aki ebben az évben robbant be a ligába. A draftolása után Mario Manningham Tom Couhlin „tanúvédelmi programjába” került, az első szezonjában nem nagyon került pályára, de a második idényében robbantott. Eli Manning is produktív volt velük, ekkor zárt először 4000 yard felett, ráadásul a karrierje ezen szakaszában a 27 TD is rekord volt tőle. Azt se feledjük, hogy szétfutottunk mindenkit 2008-ban, egy évvel később azonban szenvedtünk a játék ezen elemében, így a légi támadásokra kellett hagyatkoznunk. A szezon előtt sok szakértő leírta a Nicks-Smith-Manningham hármast, de ők bebizonyították az ellenkezőjét.

Szerintem nem ördögtől való gondolat, hogy hasonló teljesítményt várok a mostani garnitúrától is, hiszen benne van átlagosan 6-800 yard a Slayton-Tate-Shepard hármasban és ugyanekkora számokat tud hozni Barkley és Engram is. A jelenlegi helyzetben abszolút érthető lépésnek tartom, hogy adunk egy esélyt a Jones-Slayton kapcsolatnak és a korábbi Auburn játékosból próbálunk meg kinevelni egy ’valódi’ első számú WR-t. Ti hogyan látjátok, szerintetek is jó döntés volt, hogy a tavalyi állománynak szavazunk bizalmat vagy megerősítettétek volna a csapatrészt?

Forrás:

Magyar New York Giants Blog

giantsfootball.blog.hu

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .